INKLUViSION: Mindenki együtt játszik!
Interjú Sebastian Schulte-val, a FHS Holztechnik GmbH kereskedelmi igazgatójával
Egy játszótér, amelyet korlátozásokkal élő emberek is minden érzékükkel megtapasztalhatnak, elsősorban előrelátó tervezést igényel – technikailag szinte minden lehetséges, magyarázza Sebastian Schulte, a neves játékgyártó cég, a FHS Holztechnik kereskedelmi igazgatója. A Wirtschaftsforum-nak adott interjújában elárulta, hol vannak a valódi akadályok – és hogyan lehet őket leküzdeni.
Wirtschaftsforum: Herr Schulte, FHS már több mint 40 éve áll az öröm, a kézművesség és a játék értékei mellett mint játszótéri eszközök gyártója - hogyan valósítják meg ezt a meggyőződést a mindennapi munkában?
Sebastian Schulte: Teljes csapatunk valóban nagy örömmel teremt magas élményértékű játszótereket, amelyek különleges egyedi jellegük miatt nagyfokú kézműves szaktudást igényelnek tőlünk. Bár ügyfeleinknek kínálunk néhány standard eszközt, mint hinták, homokozók és játszóházak különböző élményvilágokkal, tevékenységünk oroszlánrészét a közigazgatásokkal és tervezőirodákkal való együttműködés képezi a projektek terén.
Wirtschaftsforum: Mennyi kézművesség és mennyi gépi gyártás van termékeikben?
Sebastian Schulte: A fémfeldolgozás terén robot- és lézerszerelőüzemeinkkel biztosan az egyik legjobban felszerelt gyártó vagyunk a régióban és itt erősen támaszkodunk az automatizált folyamatokra. A fafeldolgozás terén viszont számos szempontból továbbra is klasszikus kézműves üzem maradtunk – nem utolsósorban azért, mert a Robinia főként kanyargós növekedésű, legmagasabb ellenállósági osztályú faanyagot dolgozunk fel, amely gyorsan újranő, fenntartható nyersanyagként, de állaga miatt különleges kézműves szaktudást igényel, amit gépekkel nem lehetne megvalósítani.
Wirtschaftsforum: A következő évekre vonatkozó központi vízióját FHS szívesen írja le az „INKLUViSION“ kulcsszóval – és az állítással: „Mindenki együtt játszik!“
Sebastian Schulte: Mint a közterületi játékeszközök vezető gyártója, egyértelmű felelősségünknek érezzük, hogy meglévő tudásunk alapján olyan játéktereket hozzunk létre, amelyek minden ember számára, fiatalnak vagy idősnek, függetlenül fizikai, szellemi és érzékszervi képességeitől, vonzó játék- és élménylehetőségeket nyitnak meg. Olyan témakör ez, ahol Németországban, véleményünk szerint, jelentős felzárkózási igény mutatkozik, mivel ha az Aktion Mensch tanulmányát alapul vevő mátrixot alkalmazunk értékelési mércének, csak a játszóterek 20%-a rendelkezik egyáltalán inkluzív jellemzőkkel. Az Egyesült Királyságban viszont az inkluzív játékeszközök és -élmények már jóval tíz év felett is gyakran használatosak.
Wirtschaftsforum: Mire van szükség ezen a téren?
Sebastian Schulte: Az a hiba nem követhető el, hogy úgy gondoljuk, tervezzünk egy játszóteret mint eddig és csak egyszerűen hozzáadjunk egy kerekesszékes karusszellt, lehetőleg a terület szélén, hogy senkit se zavarjon, és máris pipálhatjuk az inklúzió témáját. Az elengedhetetlen alapokat már a tervezési fázisban le kell fektetni. Egy meglévő játszótéren egyszer teszteltük, mennyire használhatók valóban az inkluzív játékeszközök a fogyatékkal élők számára – azzal az eredménnyel, hogy egy kerekesszékes személy nem is jutott el a parkolóból a játszótérig, mert az oda vezető út számára járhatatlan volt.
Wirtschaftsforum: Hogyan lehetne jobban?
Sebastian Schulte: Lehetőségeket kell teremteni arra, hogy az emberek problémamentesen játszhassanak egymással, függetlenül attól, hogy testi vagy szellemi korlátozottsággal rendelkeznek-e vagy sem – a legfontosabb szövetségeseink maguk a gyerekek, mert számukra ez teljesen természetes. Számos technikai lehetőség létezik: beszéd- és hallgatóberendezések segítségével a gyerekek különböző játékszinteken kommunikálhatnak egymással. Nem szükséges, hogy minden egyes terület akadálymentes legyen, de ott, ahol ez a cél, a érintettek kívánságait feltétlenül figyelembe kell venni – mert a mozgássérült gyerekek is szeretnének magassági élményeket szerezni, a kerekesszékben ülők is akarnak magasságokat leküzdeni és kihívásokat állítani maguk elé. Egy inkluzív játéktér kifejezetten nem jelenti azt, hogy nem kínálhat kalandot és izgalmat, épp ellenkezőleg. A fogyatékossággal vagy korlátozottsággal élő emberek végül is ugyanazokra az igényekre vágynak, mint akiknek nincsenek korlátozásaik. Így a rámpák időnként akár több mint 6°-os lejtést is kaphatnak, feltéve, hogy a pódiumok között elegendő sík terület áll rendelkezésre a pihenéshez. Kommunikációs táblák gondoskodhatnak arról, hogy a hallássérült gyerekek problémamentesen közölhessék igényeiket, míg a színes útirányjelző rendszerek intuitívan vezetik a kívánt toronyhoz. Az autizmussal vagy ADHD-val élő gyerekek védett menedékhelyekre szorulnak, például kis játszóházak vagy barlangok formájában – és a súlyosan fogyatékossággal élő emberek is élvezni akarják a körhinta kifutását anélkül, hogy a fékek keresztbe tennének nekik, természetesen anélkül, hogy kompromisszumot kellene kötni a biztonság terén.
Wirtschaftsforum: Milyen mértékben vonják be a fogyatékossággal élő embereket a játéktereik fejlesztésébe?
Sebastian Schulte: Már egy ideje széles körű hálózatra támaszkodunk a korlátozottsággal élő emberek, szociális munkások és ergoterapeuták bevonásával, akik fontos impulzusokat adnak nekünk. 2025 januára óta partnerként együttműködünk a TSV Bayer 04 Leverkusen Parasport részlegével, így most már építhetünk azoknak az atlétáknak a tapasztalataira, akik korlátozottsággal élnek, ami számunkra hatalmas gazdagodást jelent. Nemrégiben egy helyi egyesület kereste meg minket, hogy közösen fejlesszünk tovább egy eredetileg Dániában kifejlesztett kerekesszékes hintát, hogy az korlátozottsággal élő emberek intézményeiben is használható legyen. Ez az intenzív együttműködés fontos hajtóerő ahhoz, hogy INKLUViSION valósággá váljon.