Az artefaktumtól az adatpontig
Interjú Kristina Leipolddal, a Picturae Holding B.V. vezérigazgatójával
Világszerte milliókban mérhető értékes gyűjteményi tárgyak vannak raktározva archívumokban és múzeumokban – természet, kultúra és tudomány tanúiként, azonban gyakran rejtve a kutatás és a nyilvánosság elől. A digitalizálás felfedhetővé és hosszú távon hasznosíthatóvá teszi ezt a tudást. Ezen a területen vezető szerepet vállaló cég a globálisan működő Picturae Holding B.V., amelynek telephelyei Heerhugowaardban, Hollandia és Jersey Cityben, USA találhatók. Kristina Leipold vezérigazgató elmagyarázza, hogyan teheti a technológiai innováció a világ kulturális örökségét megőrizhetővé és hozzáférhetővé.
Napjaink nagy kérdései – például a klímaváltozás, fajok kihalása, történelmi kutatások vagy emlékezetkultúra – megválaszolása nem lehetséges anélkül, hogy hozzáférnénk a világ archívumaihoz. Millióknyi gyűjteményi tárgy található raktárakban, tudományos gyűjteményekben és múzeumokban. Ezek dokumentálják a tudományos ismereteket, a kulturális fejlődést és az ökológiai összefüggéseket évszázadokon keresztül. Annak ellenére, hogy ezek a gyűjtemények nagy értékkel bírnak, sok esetben csak néhány szakember számára hozzáférhetőek – konzerválásilag védettek, de digitálisan alig elérhetőek. Ez tudáshiányt eredményez, ami egy egyre inkább adatalapú világban nehezen áthidalható. A digitalizáció megváltoztatja ezt a helyzetet: összeköti a megőrzést és a használatot, védi a törékeny eredetiket és egyidejűleg teszi őket világszerte láthatóvá. Így az elszigetelt archívumok összekapcsolt tudásterületté válnak, amelyek felgyorsítják a kutatást és lehetővé teszik a kulturális részvételt. Kristina Leipold, a nemzetközi színtéren működő cég vezérigazgatója pontosan ebben látja a vállalat küldetését: „Hozzáférhetővé tesszük azt a tudást, amelyre a világnak szüksége van – és amely egyébként rejtve maradna.“
Szakterületi szakértelem
A természettudományi és kulturális gyűjtemények digitalizálása saját szabályokat követ. Herbáriumi lapok, üveglemezes negatívok, történelmi térképek, törékeny rovargyűjtemények vagy röntgenezett régészeti tárgyak – minden anyag egyedi kezelést igényel. Hozzájárulnak a konzervációs követelmények is, amelyek gyakran szigorúbbak, mint a technikai specifikációk. Standard hardverek itt alig működnek, mivel a gyűjtemények ritkán homogének és szinte soha nem szabványosítottak. A Picturae egy olyan megközelítést fejlesztett ki, amely összehozza a technológiát és az objektumismeretet. A vállalat saját fejlesztésű szkennelő- és támogatórendszereken dolgozik, és a szoftvert, robotikát és munkafolyamatokat az adott gyűjtemény igényeihez igazítja. Kristina Leipold ezt az álláspontot így írja le: „Megoldásokat fejlesztünk, mert a tárgyak ezt igénylik, nem azért, mert a polcon hevernek." Ezáltal a digitalizáció párbeszéddé válik – a technika, a restaurálás, a kutatás és az intézményi célok között.
Új láthatóság
A digitalizáció hatását nemzetközi projektek mutatják meg, amelyek modellértékűek lehetnek. Legyen szó digitalizációról a Jersey City-i stúdióban, helyszíni megoldásokról Európában vagy projektekről Ázsiában: Amint az állományok digitálisan elérhetők, globális cserébe lépnek. Új tudományos eredmények gyakran ott születnek, ahol korábban összeköttetés nélküli adatok hirtelen összehasonlításra kerülnek. Sok intézmény számára ez megváltoztatja önképüket – a regionális archívumokból globális tudásforrásokká válnak. „Amikor egy gyűjtemény digitálissá válik, kilép a vitrinből egy világméretű tudományos párbeszédbe”, mondja az ügyvezető igazgató. Például a Berlini Természettudományi Múzeum a Picturae által biztosított futószalag-rendszer segítségével digitalizálta rovargyűjteményének 500.000 példányát. A digitális állományok nemcsak a kutatást teszik lehetővé, hanem új célcsoportokat is: iskolák, polgártudományos közösségek, művészek vagy érdeklődő laikusok először férhetnek hozzá olyan anyaghoz, amely korábban csak kesztyűben, klímatermi körülmények között és előzetes bejelentkezés után volt megtekinthető.
Összekötő elem
Bár növekvő dinamizmussal bír, a feltáratlan gyűjtemények aránya világszerte jelentős. Németországban például a természettudományi gyűjtemények mintegy 87%-a még nem digitalizált, nemzetközi viszonylatban hasonló a helyzet. Ezen felül minden intézmény történelmileg saját rendszerekkel, különböző feliratozással, metaadat-szerkezetekkel és archiválási logikákkal dolgozik. A digitalizálás ezért nem csak 'ábrázolást', hanem 'fordítást' és 'egységesítést' is jelent. Ebben válik a Picturae összekötő elemmé a helyi konvenciók és a globális kutatási standardok között. „A digitalizálás nem csak láthatóvá, hanem csatlakoztathatóvá is teszi”, magyarázza Kristina Leipold. Csak interoperábilis formátumokkal jöhetnek létre nemzetközi tudáshálózatok, amelyekben össze lehet kapcsolni a biodiverzitás-adatokat, eredetbizonyítványokat, proveniencia-kérdéseket vagy kulturális-történelmi összefüggéseket. Ez átláthatóságot, összehasonlíthatóságot – és tudományos felgyorsulást teremt.
Technológiák változásban
Az igények növekednek: a kutatás egyre adatigényesebbé válik, a politikai támogatási rendszerek hatékonyságot és átláthatóságot követelnek meg, míg a kisebb intézmények skálázható megoldásokat igényelnek. A Picturae ezért beruház az AI-alapú szövegfelismerésbe, az automatizált minőségellenőrzésbe, a kollaboratív robotikába és a moduláris rendszerarchitektúrákba. A cél nem az automatizálás önmagáért, hanem a bonyolult folyamatok gyorsítása, miközben a minőség változatlan vagy jobb marad. Egyidejűleg a jövő hibriddé válik: a digitalizált objektumok elemzőeszközökkel lesznek összekötve, a metaadatok növekednek és részévé válnak az intelligens keresési és kutatási logikáknak. Kristina Leipold így fogalmaz: „A jövőben nem az lesz a kérdés, hogy a digitalizálás lehetséges-e, hanem hogy milyen gyorsan teremt értéket, és hány ember számára lesz hozzáférhető.” A digitalizáció így stratégiai eszközzé válik,
Relevancia a fájlok helyett
A gyűjtemények nem statikus tudástárolók, élnek a használatukkal. Minden digitalizálás új kutatási megközelítéseket, összehasonlítási lehetőségeket és társadalmi relevanciát teremt. A digitális láthatóság második életet ad azoknak a tárgyaknak, amelyek évtizedekig védettek, de elszigeteltek voltak. Sok intézmény számára ez alapvető perspektívaváltást jelent a pusztán megőrző küldetéstől az aktív tudásátadás és globális kutatási partnerség felé. Ezzel a digitalizálás kulturális küldetéssé válik, amely felelősséget és jövőorientált gondolkodást összeköt. A Picturae számára nem a technika áll a középpontban, hanem a hatás. „Nem fájlokért digitalizálunk, hanem jelentőségért“ – mondja Kristina Leipold vezérigazgató. „Egy tárgy második életciklusa a digitális térben kezdődik – láthatóan, kutathatóan és relevánsan. És ez világszerte.“