Wirtschaftsforum: Herr von Rhade, amikor egy laikus a növénytenyésztésre gondol, legtöbbször Mendel öröklési törvényeire emlékszik a középiskolából. Mennyire határozzák meg ezek az alapelvek a mai vetőmagfejlesztést?

Alexis von Rhade: Mendel szabályai ma is a tenyésztési eljárásaink tudományos magját képezik, részben mert Európában mást egyáltalán nem engedélyeznek. Természetesen a különböző növényfajták és tulajdonságaik ismerete az elmúlt évszázadban, Mendel felismeréseinek széles körű terjedése óta, hatalmasat nőtt.

Wirtschaftsforum: A növénytenyésztés akkor főleg próba-szerencse folyamat?

Alexis von Rhade: Korábban bizonyára az volt. Manapság azonban sokkal mélyebb elemzések állnak rendelkezésünkre, amelyeket meg tudunk valósítani anélkül, hogy megváltoztatnánk a növény genetikai szerkezetét, nagyon technológiai jellegű folyamatok keretében. Ennek köszönhetően képesek vagyunk fontos paramétereket, mint a stabilitás és a termés stabilitása egy fajtán belül becsülni, ugyanúgy, mint olyan tulajdonságokat, amelyek különösen fontosak bizonyos növényfajok esetében: a búza esetében például a sütési térfogat fontos szerepet játszik, míg a sörfőző árpa esetében a maláta kivonat. A tényleges kísérletezés, beleértve a mezők tervezését, a vetést és az aratást, ma egy erősen digitalizált folyamat, amely nagyrészt nagyon technikai és autonóm módon zajlik. Ez azonban nem változtatja meg alapvető iparágunk problémáját: a hosszú termelési ciklusokat, amelyek több ezer szelekciós taggal kezdődnek és tíz év fejlesztés után a legjobb esetben egytől három piacképes fajtával végződnek.

Wirtschaftsforum: Új tenyésztési eljárások, mint a CrisprCas9 vagy más piacokon már bevezetett géntechnológiai lehetőségek pozitív változásokat indíthatnának el?

Alexis von Rhade: A géntechnológiailag módosított szervezetek és a Crispr technológia olyan eszközök, amelyek segíthetnének néhány területen. De korántsem ezek a csodaszerek, amelyek egyszer s mindenkorra gyorsan fejleszthetnének fajtákat, amelyek egy csapásra megoldanák ágazatunk általános kihívásait. Fontos az európai haszonnövény-nemesítők üzleti modelljéhez és iparágunk további innovációjához, hogy megőrizzük a tenyésztők privilégiumát.

Wirtschaftsforum: Milyen formában járul hozzá a tenyésztői privilégium az innovációhoz?

Alexis von Rhade: A tenyésztői privilégium a legfontosabb innovációs hajtóerő, mivel ezen elv alapján egy piaci szereplő sem szerezhet szabadalmat vagy szerzői jogokat egy növény genetikai szerkezetére. Egy tenyésztő fejlesztése így az egész ágazat számára nyitott forrásként áll rendelkezésre, hogy ez alapján elindíthassák a következő innovációt. Az Egyesült Államokban bevezetett géntechnológiailag módosított szervezetek esetében az egyes fajták szabadalmaztatása egyértelműen tévútnak bizonyult. A korábban várt innovációs lökés korántsem következett be.

Wirtschaftsforum: Hozzájárulhat-e a vetőmagipar is a globális felmelegedés következményeinek enyhítéséhez?

Alexis von Rhade: Röviden: Ha nem mi, akkor ki? Hiszen, ha az éghajlati körülmények kevésbé vendégszeretőek, ha kevés a víz és ráadásul a műtrágya és a növényvédő szerek túlzott használata társadalmilag elfogadhatatlan, akkor csak a növényfajta továbbfejlesztése marad. Ez technológiailag is megvalósítható, bár nem azonnal. Azonban a növényegészség és a hozam gyakran negatív korrelációt mutat, ami miatt az érintett termékek drágábbak lesznek. Ezt a társadalmi elfogadottságot is biztosítani kell.

Wirtschaftsforum: Szükséges lenne tehát a mezőgazdaság általános társadalmi képének is változása?

Alexis von Rhade: A gazda képe, aki harmóniában áll a tehenekkel a legelőn, semmit sem köze a modern mezőgazdasághoz, bár egyesek fejében még mindig megvan. Ebben az iparágban az automatizáció révén éppen a legnagyobb átalakulás zajlik a második világháború utáni időszakban. Biztosan el kell mozdulnunk egy olyan rendszertől, amelyet az elmúlt 40 évben a politika, a társadalom és a mezőgazdaság egyes részei ideális képként tekintettek. Ehhez tiszteletteljes és realisztikus társadalmi párbeszédre van szükségem.