„Paletták nélkül senki sem tud mozdulni!“
Interjú Franz Winterrel, a Paletten Winter GmbH ügyvezető igazgatójával
A Paletten Winter GmbH évente körülbelül 7,5 millió palettát válogat, javít és gyárt. A bonyolult gazdasági helyzet ellenére a vállalat az utóbbi években új üzemcsarnokokba, berendezésekbe és járművekbe fektetett. Franz Winter, az ügyvezető igazgató a Wirtschaftsforummal beszélt a jövőre vonatkozó impulzusokról.
Wirtschaftsforum: Winter úr, az elmúlt években vállalata széleskörű beruházásokat hajtott végre a jövőre nézve – milyen lépéseket tett pontosan ebben az időszakban?
Franz Winter: Többek között építettünk egy új, 2000 m2-es gyártócsarnokot, hogy jelentősen növeljük napi áteresztő képességünket. Ezenkívül létrehoztunk egy fahackschnitzel üzemű energiaközpontot, 1,6 MW teljesítménnyel – kiegészítve a tetőn lévő, 1 MW elektromos áramot szolgáltató napelemes rendszerrel. Így most már a teljes tíz csarnokot, amely 20 hektár beépített területet foglal el, energiailag önállóan tudjuk ellátni. Napi átlagosan körülbelül 30.000 és 35.000 raklap kezelésével a javításokat mára már négy robotizált vonalon végzik; új áruterítő raktár létesítésének terve már készül.
Wirtschaftsforum: Milyen új kezdeményezéseket tett az utóbbi időben a fenntarthatóság terén?
Franz Winter: Jelentősen bővítettük újrahasznosítási koncepciónkat, így mára gyakorlatilag minden raklapot vissza tudunk venni. Ezeket részleteikre bontjuk, hogy az alkatrészeik újra felhasználhatóak legyenek új termékekben – egy közben már részben automatizált folyamat keretében, amely lehetővé teszi a reciklált faanyag arányának közel 30%-os bevitelét. Robotizált rendszerek segítségével talán 50%-ra emelhetjük ezt az arányt. Azonban kérdéses, hogy ipari ügyfeleink hajlandók lesznek-e megfelelően honorálni azt a további munkát, amely a reciklált raklapok előállításához továbbra is szükséges lesz.
Wirtschaftsforum: Az utóbbi évek inkább komor gazdasági kilátásokkal voltak jellemezve – mégis helyes időpont volt a jelentős beruházásokhoz?
Franz Winter: Bizonyos értelemben volt egy kis időnk elmélkedni és újraértékelni – és ezt az időt szerettük volna kihasználni. Biztosak vagyunk abban, hogy a gazdasági fellendülés kezdete elkerülhetetlenül el fog jönni. Ebben a pillanatban nekünk, mint vállalatnak, is készen kell állnunk – hiszen raklapok nélkül szó szerint senki sem tud mozdulni. Már most érezhető a piacon, hogy egyre kevesebb az új raklap, és az állapota a régi használtaknak egyre rosszabbodik. Termékeink iránt tehát óriási kereslet van kialakulóban – és ha most senki nem fektetett volna be a szükséges infrastruktúrába, az hatalmas kockázatot jelentene az egész logisztikai láncra nézve.
Wirtschaftsforum: Jövőbeli beruházásainál is nyilvánvalóan nagy hangsúlyt fektetett a széleskörű automatizálási megoldásokra – ennek ellenére mégis szerepet játszik Önöknél a mindenütt tapasztalható szakemberhiány?
Franz Winter: Amikor még egyáltalán nem alkalmaztunk robotokat, körülbelül 180 ember dolgozott vállalatunknál. Ma komplex robotikai megoldásokat alkalmazunk és 240 munkatársat foglalkoztatunk. Ez egyértelműen mutatja: Ha helyesen fektetünk be a jövőbe, végül több munkaerőre van szükségünk, mint korábban, és nem kevesebbre! Ezért lenne robotadó szerintem a legnagyobb ostobaság, mert az automatizálási technológiámat éppen azért alkalmazom, hogy megkönnyítsem a munkát, hogy munkatársaimnak ne kelljen kézzel nehezen mozgatható tárgyakat szállítaniuk, hanem egy gombnyomással könnyedén tudják intézni ezt, és hogy kezelni tudjuk a jelentősen megnövekedett volumenünket.
Wirtschaftsforum: Széleskörű beruházásai alapján hogyan tekint a következő évekre?
Franz Winter: Bár vállalatunk magja erős, sajnos nagy bizonytalansággal nézünk szembe: Ezt azonban majdnem minden más gazdasági vállalkozással közösen érzem itt Ausztriában. Különösen vállalatunk esetében tűnik úgy, hogy néha nem ismerik fel, milyen jelentős szerepet játszunk a logisztikában: Hiszen termékeink fenntartható, válságidejű termékek, amelyek nélkül semmi sem mozdítható el A pontból B pontba. Mi történne, ha például öt évvel ezelőtt, a koronavírus-járvány idején, hirtelen lezárnák a határokat? Ahhoz, hogy ilyen helyzetet is kezelni tudjunk, stabil gyártóüzemekre van szükségünk Ausztriában, amelyek sikerükhöz azonban kiszámítható gazdasági körülményekre szorulnak.
Úgy tűnik azonban, hogy az utóbbi válságokból semmit sem tanultak, mivel az osztrák gyártóhelyek a feszült bérek és mellékköltségek, valamint az elburjánzó bürokrácia miatt egyre kevésbé vonzóak a befektetők számára. És én is őszintén beismerem: Míg tíz évvel ezelőtt jó lelkiismerettel becsülhettem meg, hogy hány raklapot fogunk eladni, javítani és rendezni a jövőben, ma már valójában nem mondhatom el megbízhatóan, hogy egy év múlva még szükségünk lesz-e minden újonnan beszerzett berendezésünkre. Ugyanez vonatkozik majdnem 50 teherautóból álló flottánk használati képességére és munkatársaink díjazására is, akiket mind az utóbbi évek magas inflációja érintett. Itt minden vállalkozásnak egyértelmű kilátásokra van szüksége – hogy felkészülhessünk a fellendülésre!