Wirtschaftsforum: Schulze úr, 2020 egy mérföldkő volt a PBVI számára: három vállalatból egy lett. Hogyan jött létre ez a változás?

Jens Schulze: A BVÜ, az ICB és a MIB majdnem 25 éven át egymás mellett működtek ugyanazon a piacon: Miután a 1990-es években a Bundesbahn átalakult Bahn AG-vé, és ezen belül sok olyan terület, amelyek korábban biztosították a vasút funkcionális infrastruktúráját, megszűntek, ezeket a feladatokat külső szolgáltatóknak kellett átvenniük. Ez magában foglalta az építési és folyamatmérnöki tervezést, az építésfelügyeletet, a karbantartást és a felméréseket, mind olyan területek, amelyekben azóta is tevékenykedünk, mind a vasút, mind a magánügyfelek számára. Kezdetben az ICB-nél, ahol 1995 óta dolgoztam, csak öt alkalmazottunk volt, és a többi cégben hasonló volt a helyzet, így kapacitáshiány esetén kértek segítséget egymástól.

Így dolgoztunk majdnem három évtizeden keresztül egymás mellett és egymással, amíg úgy döntöttünk, hogy egyesítjük kapacitásainkat a PBVI-ban.

Wirtschaftsforum: Mik voltak ebben a folyamatban a különleges kihívások?

Jens Schulze: Korábban nem is voltunk igazán tudatában annak, hogy egy vállalat puszta mérete milyen mértékben vonzhat új munkatársakat. A nagyobb vállalatoknál vannak előrelépési lehetőségek, lehetőségek változtatni, teljesen más szerkezetek – mindez, amit mi mint kis egyéni vállalkozások nem tudtunk kínálni. Most, mint BBVI, hirtelen sok jelentkezést kaptunk, és először új állásokat kellett létrehoznunk. Így növekedtünk, és ez nagyon pozitívnak bizonyult, mert a nagy közlekedési szövetségek is érdeklődtek irántunk, amelyek számára korábban, mint egyes cégek, túl kevés teljesítményűnek tűntünk. A legnagyobb kihívásunk most már nem az új projektek megszerzése, hanem hogy tovább kell nőnünk, hogy megvalósíthassuk azokat.

Wirtschaftsforum:Hány munkatársat foglalkoztatnak mostanra?

Jens Schulze: Már 120 munkatársunk van, és eközben egy újabb fúziót is magunk mögött tudunk: nemrégiben felvásároltunk egy kis földmérő irodát, amelynek ügyvezető tulajdonosa nyugdíjba vonul. Ő jó helyen tudta elhelyezni vállalkozását és munkatársait nálunk, és az új kollégák már hozzánk is költöztek Marzahnba.

Wirtschaftsforum: Ennek a sikeres egyesülésnek az alapján terveznek-e további felvásárlásokat?

Jens Schulze: Valójában jelenleg az egyik fő feladatom a hozzánk illő cégek akvirálása, például mérnöki irodáké. De számunkra továbbra is az infrastruktúra a főszempont. Eredményességben szeretnénk erősödni és továbbra is fiatalodni, azaz csökkenteni az alkalmazottaink átlagéletkorát. Ezt az átlagéletkort már majdnem tíz évvel csökkentettük. Ez egyedül az egyéni toborzáson keresztül nehéz lett volna.

Wirtschaftsforum: Hogyan változott a portfólió az egyesülés után? Megmaradt az előző vállalatok teljesítményének szintézise, vagy valami új is keletkezett?

Jens Schulze: Mondhatni, hogy mindkettő. Egyrészt megtartottuk a meglévő szolgáltatási kínálatot, másrészt a földmérő iroda akvirálásával, ami ráadásul széles ügyfélkörrel rendelkezik, aktívvá váltunk ezen a területen is. Továbbra is főleg a pályépítésben vagyunk tevékenyek, tehát minden, ami a sín, a talpfák és a töltés anyagát érinti, de belevágtunk az elektrotechnikai területbe is, és mindent kínálunk a világítástól a váltófűtéseken és a villamosenergia-ellátáson át az utcai világításig. Másfél éve van nálunk egy környezettervezési terület is.

Wirtschaftsforum: Milyen jövőképet álmodott meg vállalata számára?

Jens Schulze: Célul tűztük ki, hogy még inkább belemenjünk az ökológiai tervezés területére, ezért vettük fel az környezettervezés témáját. Ügyfeleinket még tudatosabban szeretnénk ebben az aspektusban tanácsolni és műszaki megoldásokat mutatni, amelyek lehetővé teszik, hogy talán a bicikliút, amelyről le akartak mondani, mégis beleférjen a költségvetésbe.